Tudom tudom, elkéstem ezzel a játékkal. Pedig ha hiszed, ha nem, a megjelenésekor vettem meg, vagyis 2015 végén. Hogy miért csak most írok róla? Nagyon egyszerű: Most fejeztem be. Na nem azért mert rossz játék lenne, de az időzítés nem volt tökéletes, mivel pont ennek a megjelenésekor fejeztem be az első részt, és ez a játék túl hasonló volt, pihentetnem kellett egy ideig. Nos ez a pihentetés több mint két évesre sikerült.

Szerencsére a harmadik rész esetében ez nem fog előfordulni, mivel annak a megjelenése még odébb van, és addigra már csak a jó oldalára fogok emlékezni ennek a játéknak. Na nem mintha, olyan vészesen sok rossz oldala lenne amúgy sem. A játék sokkal összeszedettebbnek, és átgondoltabbnak tűnik mint az első, a játékmenet kiegyensúlyozott, a logikai fejtörők egyenletes nehézségűek, és a QTE-k sem nagyon keserítik az ember életét benne.

Szóval a játékmenet jelentős mértékben javult az első részhez képest, már önmagában is megfelelő szórakozást nyújt. De ez szinte kötelező is, mivel a történet ezúttal nem fogja elvinni a hátán a játékot. Yamatai valójában érdekes volt, a kis emlékek és feljegyzések, a háttértörténete a szigetnek. Különösen a II. Vh.-ból fennmaradt bunkerek. Sajnos a "Felemelkedés" szibériai kietlen világa egy sokkal ingerszegényebb körnezet, a legtöbb fellelhető jegyzet vagy vallásos babona, vagy szimplán nem elég érdekes. Ráadásul a narráció valami olyan eszement lassú, hogy sokszor képtelen voltam kivárni míg végigkűzdi magát rajta a felolvasó, inkább gyorsan végigolvastam a szövegeket magam, negyedannyi idő alatt.

Szóval azt már leszögeztük, hogy csak a játékmenettel tud a Rise of the Tomb Raider a képernyő elé szegezni, de szerencsére ezt sikeresen teszi. Az első rész ismertetőjében említettem, hogy az akadályok lerombolása valami különös elégedettséget keltett bennem. Nos ez itt kiterjeszthető szinte minden mozzanatára a játékmenetnek. Beleértve a közelharcot, a hegymászást, az összes interakciót a környezettel. Amibe bele kell kötnöm az még mindig Lara kinézete. Egyszerűen túl puhára van csinálva, nem hiszem el róla hogy tényleg meg tudja csinálni azt amit a játék el akar hitetni velem róla, az összes ugra bugrálást és akrobatikus mutatványokat, a közelharcról nem is beszélve. Egyszerűen semmi látható izom nincs rajta. Csak az menti meg a "suspension of disbelief"-em, (mi erre a magyar kifejezés?) hogy a téli környezet miatt úgyis csak a nagykabát az elfogadható öltözet, így az jótékonyan takar.

Ezen nagy nehezen továbblépve, még azért akadt egy két apróság ami nem tetszett a játékban. Például, hogy az alternatív lőszerekre nem tudsz átváltani, hanem egy külön gombbal tudsz alternatív nyilat kilőni, ami számomra meglehetősen esetlennek tűnt. A másik dolog a kitérés/ellentámadás kombók, amikről a játék egyszerűen nem szolgál elegendő visszacsatolással ahhoz, hogy tudjam, hogy most mit csinálok rosszul, vagy jól. Csak a játék leges leg végén jöttem rá, hogy amiről mindaddig azt hitem hogy negatív kifejlet az valójában sikeres ellentámadás volt. Márpedig ha a játékos totálisan a sötétben tapogatózik egy-egy játékelemmel kapcsolatban, akkor ott valami el van fuserálva. Ehhez hasonlatos a dupla vagy tripla íj használat is, arra az egész játék során nem jöttem rá hogyan kéne csinálni.

A megtanulható skillek között rengeteg a redundancia és átfedés. Pl ugyanazt a skillt külön újra és újra el kell sajátítani minden egyes fegyver esetében. Sok olyan van közötte amit teljesen hasztalan, de olyan is van ami rengeteget számít és sokkal könnyebbé teszi a játékot.

A játék az előrehaladást úgy számolja hogy az összes eldugott jelentéktelen bizsu is azonos súllyal számít benne, mint a legfontosabb dolgok. Így az az abszurd helyzet állhat elő, hogy bár azt írja, hogy 50%-nál tartasz valójában már majdnem végigjátszottad. Ha nem kerestél meg minden utolsó porszemet és játszottál csirkefogót a játék során. Én úgy, hogy az összes opcionális "tomb"-ot megcsináltam és tényleg csak a nagyon eldugott dolgokat hagytam ki 68%-nál fejeztem be a végigjátszást, ami jelentősen félrevezeti az embert.

Erről jut eszembe a "tomb"-okat nem érdemes kihagyni, nem csak azért mert rejtett skilleket kapsz ha megcsinálod őket, hanem mert egy nagyon érdekes részét képezik a játéknak ezek a logikai jejtörőkből álló pályák. Amik fontos változatosságot adnak az intenzív harcokkal teli játékmenetnek. Beleértve a 20 éves ünnepi kiadásban található Croft Birtok -on játszódó részt, ami remek szórakozást nyújt ideig óráig amíg az összes nyomot felfeded.

A játék meglepően könnyű volt. Talán csak egy rész volt még viszonylag az elején ahol megizzadtam, pedig a legnezebb fokozaton játszottam végig. Pedig már nagyon messze vagyok a profi játékostól, a célzás lassan és pontatlanul megy csak.

Még egy dolog ami baromira zavart, hogy GTX1080 SLI-vel nem tudtam kimaxolni a grafikát mert akkor képregényt nézhettem. Ez talán kicsit túlzás, hogy egy 2 és fél éves játék bő 400 ezernyi videókártyán rosszul fusson.

+

• Játékmenet
• Ugrálás, mászás, a fizikai kihívások
• Pályadizájn
• Fejtörők

-

• Sokat kell visszafelé menni a pályákon ahol már jártál korábban
• Fölösleges és átfedő skillek
• Szinte sosem volt elegendő alapanyagom a fegyverek fejlesztéséhez
• GTX1080 SLI kevés a max grafikához
• Kissé könnyű volt
• A végső főellenség elleni harc szánalom volt, úgy éreztem, mintha ezt nem is tesztelték volna, az egész elfuseráltnak tűnt
• Gyenge történet
• Szibéria nem épp egy ingergazdag környezet

Pontozda:

grafika/megvalósítás: 8/10
történet/hangulat: 4/10
játékmenet/irányítás: 9/10

összhatás: 7/10

Amivel jobb játékmenetben, legalább annyival rosszabb történetben az első részhez képest, így az összhatás pontszám maradt azonos.

Ennek ellenére a játék hatására jobban várom a Shadow of the Tomb Raider-t, nem kevésbé.