Ez az ismertető 100% spoiler mentes.

Amit nem egyszerű betartani egy olyan játéknál, ahol a sztorinak ilyen központi szerepe van, és ekkora szakadékot kreál az azt gyűlölők, és imádók között. Éppen ezért a későbbiekben fel fogok tölteni egy újabb írást, amiben részletesen kivesézem a sztorit spoileresen.

Visszatérve a játékra, a hivatalos / hivatásos? média szórta a játékra a 10/10 es értékeléseket. Míg a gyűlölködők szándékosan lepontozzák a játékot. Szerintem mindkét véglet hamis képet ad a játékról, de az igazság közelebb van a 10/10-hez.

A játékélmény
A játék legnagyobb hiányossága számomra, hogy alig fejlődött valamit az első részhez képest a játékmenet. Pedig már az első rész sem volt túl előremutató a maga idejében. Én már nagyon régen nem láttam gombnyomkodós QTE elemeket játékokban, mert mindenki annak rendre és módja szerint felhagyott velük. Nos, akinek hiányoztak itt lehet egy kicsit nosztalgiázni. Szerencsére nincs túl sok, de ebből a kevés is több mint elég.

Ennek ellenére azért van feljődés a játékmenetben, de ezek inkább csak finomítások mintsem új játékelemek. A legnagyobb előrelépés a lopakodás kiszámíthatósága és használhatóságában véltem felfedezni. De összességében is sokkal jobban élveztem ezt a játékot mint az első részt. Kiegyensúlyozottabb a játék, soha egy percét nem untam, pedig igen hosszúra sikerült.

Ezt, hogy a játék nem unalmas azzal érik el, hogy megfelelő arányban és időközönként váltogatják egymást a felfedezős és a harcolós részek, valamint az átvezető képsorok. Ezen túl az irányított karakter személye is többször változik, akik mindegyike kicsit eltérő képességekkel rendelkeznek. És minden fejezet között van egy időben visszaugrós rövidebb játékrész is, amely néha teljes egészében felfedezős, beszélgetős, néha viszont az is akciódús.

Egyetlen dolog ami engem zavart a játékban, hogy folyamatos eszköz és lőszerhiánnyal kell küzködni. Nem is amiatt mert kevés van a világban, hanem mert nem vihetünk magunkal 6-8 lövedéknél többet a legtöbb fegyverhez. Ami rémesen kevés. És ugyanez igaz a craftoláshoz használható matériákra, mindegyikből 3db a maximális, amit magunknál tarthatunk. Miközben jónéhány több segédeszköz gyártásához is szükséges. Például alkohol és rongy a medkithez és a molotovhoz is kell.

De ennek ellenére a játékélmény összességében bőven túltesz az első részen. Szerencsére nem sikerült se lehetetlenül nehézre, se túl könnyűre.



A technikai részletek

Ebben viszont hatalmas előrelépés történt, különös tekintettel az animációk minőségében és valósághűségében. Néhány jelenetnél az államat keresgéltem és nem hittem a szememnek. Különösen bennfentesként a 3D grafikában, elképesztő mekkora meló mehetett ebbe a részébe a játéknak. Nem akarok túlságosan elmenni a száraz szakma irányába, ezért csak azt mondom le a kalappal. De amit mindenképpen ki akarok emelni, hogy én úgy láttam, hogy most már konkrétan izomzata van a karaktereknek ami valósághűen deformálódik a mozdulatoknak megfelelően.

A grafika

A grafika ha nem is az abszolút legjobb ami most létezik, de közel áll ahhoz. A konkrét karakterek még mindig kicsivel jobban néztek ki Detroit Become Human-ben, a környezet pedig Ghost Recon: Breakpoint-ban (szigorúan a PC verziót nézve), de ez a játék mindkettőben ott van az élvonalban, míg az a kettő csak egyikben vagy másikban.

A játék 30 képkocka / mp-el fut a PS4 Pro-n, és habár 4K kimenetet ad maga a képalkotás sakktábla alapú. Ez azt jelenti, hogy minden egyes képkockán csak a kép bizonyos részei nagy felbontásúak, és ez kockáról kockára változik, így keltve nagyfelbontású összkép illúzióját. Vagyis a munka oroszlánrésze az agyunbkan történik. Ennek köszönhetően ha állóképet veszünk ki a játékból, akkor az sosem fog olyan jól kinézni mint élőben mozgás közben a játék. Szóval ezzel a szemmel nézzétek az egyes nem hivatalos képeket, beleértve az ezen ismertetőbe szúrtakat is. A játék ennél jóval szebb mozgásban.



A történet

Konkrétumok nélkül amit legelőször le szeretnék szögezni, hogy bár néhányan azt gondolják a játék tele van tömve politikai üzenetekkel és progresszív propagandával, véleményem szerint ennek fele sem igaz. Olyan rémhírek keringtek a játékkal kapcsolatban, hogy az papírt akarom mondani bitet nem tűr. Többek között transz szex, és hasonló badarságokkal riogattak.

Hacsak valaki nem ijed meg egy izmosabb női karaktertől, akkor nincsen semmi félnivalója ilyen szempontból.

A történet központi eleme az, hogy az ellenséget is hús vér emberként mutassa be, ne pedig csak pszichopata gyilkosokként. Irónikus, hogy az első játékról írt ismertetőmben pont erről értekeztem, hogy milyen értelmetlen, hogy az ellenség mindig szociopaták társasága. Na ez itt és most megváltozik, mivel mindkét oldalról átéljük a történet egyes részleteit. Ez olyan jól sikerült számomra, hogy én a játék végére teljesen átpártoltam az elvileg "rossz" oldalra. De igazából értelmetlen rossz és jó oldalról beszélni is ebben az esetben. 

A játék első 20-22 óráját maradéktalanul élveztem, kifogásolni való csak nagyon kevés akadt a történet szempontjából a játék ezen szakaszában. Viszont az ami Seattle után történik az nagyon meggyötört. Ha ott akkor vége lett volna a játéknak azt imádtam volna, de tovább húzták és csak húzták. Ez a tipikus esete annak, amikor a több kevesebb.

Minden ami Seattle elhagyása után történik mintha lóhalálában készült volna. Hatalmas ugrások időben és térben, amelyeket sokkal részletesebben kellett volna bemutatni szerintem több köztes állomással. Olyan érzésem volt mintha fogták volna magukat és a harmadik részre tervezett történet fő fordulópontjait gyorsan hozzácsapták volna ehhez. Ami leginkább kiakasztott, hogy milyen depresszívre sikerült ez az utolsó felvonás. Most már több mint 2 napja fejeztem be a játékot de még mindig a pszichológiai hatása alatt vagyok.



Záró gondolatok
Ez egy igazán élvezetes és akciódús érzelmi hullámvasút volt, ami sajnos ahelyett hogy szépen megállt volna egy állomáson a végén inkább kisiklott egy kicsit. De az első 20-22 óra élményét semmi pénzért nem akartam volna kihagyni.

Tudom ez betarthatlan tanács, de jobban jár az ember, ha Seattle után kikapcsolja a játékot és nem fejezi be, ha nem akar olyan letargiába kerülni mint én. De ez egyben az írás minőségét is díjazza, hogy olyan szinten szívemen viseltem a karakterek sorsát, hogy amikor rossz történt velük, az nekem is fájt, de nagyon.

 
Pozitívumok és negatívumok

+

• Karakteranimációk
• A játék hosszúsága 25-30 óra
• Grafika
• A karakterek nagyon jól vannak megírva
• Soha egy unalmas pillanat

-

• A játékmenet nem hoz újat
• Néhány mozzanat feleslegesen brutálisra vagy hihetetlenre sikerült
• A Seattle utáni rész összecsapott érzést kelt
• És engem letargiába taszított.

Pontozda
Grafika / Megvalósítás: 9/10
Történet / Hangulat: 8/10
Játékmenet / Irányítás: 7/10
Összhatás: 9/10


Megvenni vagy nem venni, ez itt a kérdés...

A játék első 22 órája kihagyhatatlan élményt nyújtott, de aki olyan könnyen meghatódik mint én, annak az utolsó fejezet kínszenvedés lehet. Én még mindig nem nyertem vissza az életkedvem száz százalékban.