kritikák

2018. december 22. 22:47 - Mumia

Detroit: Become Human (2018)

0934b193-a797-4390-bfb6-26557d93d4b3_cr0_0_1464_600_pt0_sx1464.jpg

Ha van egy bevált sablonod mért változtatnál rajta? - Gondolták a Quantic Dream-nél. Csakhogy az ő sablonujukat senki sem szereti, legfeljebb megtűrik a történeteik kedvéért.

Szóval itt tartunk, a játékmenete a legújabb kiadványuknak, szinte egy az egyben megegyezik a korábbi játékukkal. A 2013-as Beyond: Two Souls-éval. Ami szintén nagyon hasonlított a 2010-ben kiadott Heavy Rain játékmenetéhez. De ott azért volt némi fejlődés ill. változás. Én nagyon reméltem, hogy végre felvettek néhány jó játéktervezőt, és végre lesz rendes játékmenet is a sztori mellé, de sajnos nem. Ez legnagyobb jóindulattal is csak egy interaktív mozi mintsem a klasszikus értelemben vett videójáték.

Még azokon a pályákon is, ahol elvileg szabadon irányíthatod a virtuális világban a karaktered ott is súlyos korlátok vannak a szabadságot illetően. Ez többnyire láthatatlan falakat jelent, amik sok esetben még mozognak is! Közel 30 éve játszok videójátékokkal de ez meglepett. Bár mióta valami agyament kitalálta a battle royal játékokat, elég hétköznapi lett a mozgó virtuális fal. De ez nem az, hozzáteszem szerencsére.

Szóval ha a játékmenettel nem tud, akkor a történettel kell ékeskednie a játéknak. Ez többnyire sikerül is. Nem olyan brutálisan szívbemarkoló mint a Beyond Two Souls volt, és nem is olyan depresszív mint a Heavy Rain, de bőven van benne érzelmi hullámvasút azért.

detroit_become_human_20181220234702_mp4_snapshot_05_46_2018_12_21_10_29_26.jpg

Nos, akkor csapjunk bele a történetbe. Már amennyire lehet anélkül, hogy lelőném a poénokat. A történet a 21. század közepe előtt játszódik, egészen konkrétan 2038-ban Detroit városában. Amikor is a humanoid androidok olyan háztartási cikké váltak, mint ma egy komolyabb konyhai robotgép, vagy robotporszívó. És e mellett a karbantartó és szolgáltatóipar 50%-ából is kiszorították az emberi alkalmazottakat.

A történet nem meglepő módon a most oly népszerű, mi lesz ha öntudatára ébred a mesterséges intelligencia alapfelvetésen alapul. Az átlagemberekben jelenleg igen nagy a félretájékozottság a jelenleg fejlesztés alatt álló MI szoftverekről. És sajnos a játék ezen tévhitek egy részén alapul, ami kissé nehezen emészthetővé teszi az alapfelvetést olyanok számára akik jobban ismerik a jelenleg mesterséges intelligenciának csúfolt szoftverek működését.

A történetben a Heavy Rain-hez hasonlóan több szereplő szemszögéből veszünk részt. Egészen pontosan három karaktert irányíthatunk a játék során felváltva. Nehéz megítélni, hogy a három közül ki a főhős. Sőt, akár azt is mondhatnánk, hogy mindhárman a rossz oldalon állnak.

detroit_become_human_20181220234702_mp4_snapshot_00_27_2018_12_21_14_20_25.jpg

Az első irányítható szereplő Kara, egy házvezető funkciót betöltő android, aki éppen most esett át egy komolyabb javításon, ami memóriatörléssel is járt. Majd visszakerült a tulajdonoshoz, aki egy alkohol és drog problémákkal kűzdő egyedülálló apa, aki ráadásul erőszakos is. A háztartásban él még a kislánya, aki látszólag tud valami titkot.

A második karakter egy gondviselő android akinek a tulajdonosa egy gazdag de mozgássérült festő. Ennek a robotnak sem egyszerű a helyzete a festő antipatikus fia miatt aki csak kéregetni jár haza, és amikor apja megtagadja tőle azt, akkor elszabadul a pokol.

Azt hiszem nem árulok el túl nagy titkot, ha leírom, hogy a fenti két android nagyon hamar a történet elején törvényen kivülivé válik. És mindkettőnek harcolnia kell, hogy megszabaduljanak az emberi befolyás alól. De az ellenállás más módját választják.

detroit_become_human_20181220234702_mp4_snapshot_14_30_2018_12_21_10_30_44.jpg

A harmadik irányított karakter is egy android, akit a deviáns androidok után nyomozó detektív mellé rendelnek mint bennfentes kisegítő. A deviáns fedőszó azokat az androidokat takarja, akik öntudatra utaló jeleket, vagy ellenellálást mutatnak tulajdonosaik felé. Ezen android élete sem lesz egyszerű, mivel a beosztott detektív, Hank úgy tűnik magasról tesz az ügyre, meg úgy az egész nyomozói munkára. Iszik, drogozik, öngyilkos hajlamai vannak, és nem mellesleg látszólag gyűlöli az androidokat.

Természetesen a három irányított karakter története keresztezni fogja egymást  a játék során. Legalábbis ha megérik ezt. Ami a játékoson múlik.

Igen, a játékoson múlik, hogy melyik karakter éri meg a játék végét, amivel el is érkeztünk a játékmenet bemutatásához. Mivel jár a detroiti emberré válás? Döntések, döntések egész sorozata. A játékban minden tetted, vagy elmulasztott tett egy elágazáshoz vezethet a történetben. Szinte mindennek hatása van, vagy azonnal, vagy sok esetben néhány fejezettel később. Ide értve azt, hogy milyen részletesen vizsgálod meg a bizonyítékokat egy nyomozás során, vagy miként válaszolsz a párbeszédek során, de még az is alternatív útra tereli a történetet, hogy milyen ügyes vagy az akciójelenetek során, amiket itt QTE-ként kell megélni. (aki nem tudná QTE quick time event-et takar, ami abból áll, hogy nagyon rövid időn belül kell elvégezni a képernyőn megjelenő utasításokat).

Vagyis a játékmenet tökéletesen megegyezik a Beyond Two Souls--al ilyen szempontból. Ott is minden cselekedeted egy döntés volt. Csakhogy ezt a játékosok nagy része nem tudta, és azt hitték, hogy az ő megoldásuk az egyetlen lehetséges megoldás volt, nem pedig egy a nagyon sok lehetséges variáció közül.

Ebből tanulva a Quantic ebbe a játékba már minden fejezet után konkrétan megmutatja a játékosnak hogy az adott fejezetben hány helyen ágazott el a történet az ő cselekedeteinek köszönhetően, és hány lehetséges alternatív út vagy végkifejlet volt az adott fejezetben. Azt, hogy ezek konkrétan mik lettek volna természetesen nem árulja, el, csak úgy érzékelteti a játékossal, hogy azért itt nem faék egyszerűségű történetvezetésről van szó, mint a legtöbb játékban. Az alábbi képen egy rövidebb pálya ilyen grafikonja látható.

detroit_become_human_20181220215141_mp4_snapshot_07_37_2018_12_21_14_24_44.jpg

A játék azt javasolja, hogy első végigjátszás során ne változtassunk semmit visszamenőleg a döntéseinken. De a kísértés erre nagyon nagy, éppen a grafikonok felfedése miatt. Én örültem volna egy olyan játékmódnak, ami nem fedi fel ezeket, csak a történet leges legvégén. Egyszer nem is bírtam megállni, hogy ne változtassak egy nemkívánt fejlemény elkerülése érdekében. Vagy fél tucat hiábavaló próbálkozás után jöttem rá, hogy a nem kívánt esemény egy jó néhány fejezettel korábbi döntésemnek volt köszönhető. Ami sajnos azt jelenti, hogy az összes köztes fejezetet újra végig kell játszani, még akkor is ha azokat abszolút nem befolyásolja az a döntés amin változtatsz. Ez pedig különösen azért probléma, mert az átvezető képsorokat és párbeszédeket, még a sokadik végigjátszás során sem lehet átugrani.

A játék végigjátszása után még órákat töltöttem azzal, hogy különféle alternatív megoldásokat keressek egyes fejezetekben és az alternatív befejezéseit lássam a történetnek. Ezt egyik korábbi Quantic játékban sem tettem meg, örültem hogy végük volt, ami annak köszönhető, hogy ez a történet jobban tetszett és a karakterek sorsa is jobban érdekelt, hogy minél többen éljék túl. És nem csak a játszható karakterek, hanem a többi karakter sorsa is erősen rajtad múlik.

detroit_become_human_20181221012412.jpg

Ami mindenképpen szót érdemel, az a grafika. A karakterek nagyon szépen kidolgozottak, már szinte alig észrevehető, hogy nem valódi szereplőket látsz, hanem a játék által megjelenített virtuális karaktereket. Volt, hogy percekig ámultam az animációk tökéletességén. A Quantic Dream sikeresen áthidalta a természetellenesség völgyét. /uncanney valley*/

Az interneten fellelhető képek és játékmenet videók nem adják vissza rendesen mennyire jó a karakterek grafikája. Sajnos a hátterekről ez már nem minden esetben mondható el. Van néhány, ami szinte fotórealisztikus, a legtöbb jó közepes grafikával rendelkezik, de van pár darab, amik egyszerűen pocsékok. Mintha egy korai PS3 játékból vették volna őket. Ami talán nem is áll olyan távol a valóságtól, mivel jó eséllyel a játék fejlesztését még PS3-on kezdték.

És akkor már csak egy kérdés maradt hátra: Vajon személyek e az androidok? A játék az embereket teljesen indifferensként festi le az androidok iránt, ami számomra azért fura, mert sokszor még egyszerű használati tárgyakhoz is komoly érzelmi kötődésünk van, akkor pont az emberként viselkedő emberként kinéző androidokkal szemben lennénk teljesen hidegek? Én ezt kizártnak tartom. 

 

És akkor jöjjönek a pro és kontra érvek...

+

  • Remek szerteágazó történet
  • Elgondolkodtató
  • Tökéletes animációk
  • Nagyon szép karaktermodellek
  • Újrajátszhatóság
  • Többféle végkimenetel, és többféle út azonos végkifejlethez
  • A legtöbb fő karakter sorsa a kezedben van
  • HDR + 4K

-

  • Néhány helyszín pocsékul néz ki
  • Nincs szabadságod, mindig láthatatlan falakkal terelgetnek
  • A legtöbb fő karakter sorsa azon múlik mennyire vagy jó a QTE-kben.
  • A párbeszédek során a választási lehetőségek zsákbamacskaszerűek
  • A történet egyik fő csavarját már a játék legelején kitaláltam, túl egyértelmű volt
  • Az ilyen titkolt csavarok mindig ellentmondásokat szülnek a történetben
  • Néha belassult és egyszer le is fagyott PS4 Pro-n futtatva.
  • Az előre felvett átvezető képsorok csak HD felbontásúak, nem 4K

Pontozda:

grafika/megvalósítás: 9/10
történet/hangulat: 10/10
irányítás/játékmenet: 3/10

összhatás: 6/10

Szigorú, de igazságos. Ha az érzéseimre hagyatkozom legalább 8-asra pontozom, de ezt a fajta béna, QTE-kre épülő játékemenetet nem vagyok hajlandó tovább tolerálni.

Akinek tetszettek a Quantic Dream korábbi játékai az szerintem ebben sem fog csalódni. Aki újként vágna bele, döntse el mi fontosabb neki a játékmenet vagy a történet, ha a mérleg nyelve az előbbi felé billen, akkor ez nem az ő játéka.

* Az uncanney valley. Ezzel a kifejezéssel azt a szűk sávot illetik, amikor egy bábú / robot / számítógépes karakter, már majdem emberinek néz ki, de mégsem tökéletes az imitáció. Ez a terület amit vagy megugrani kell, vagy meg sem szabad közelíteni, mert az ember agya az ide eső műveket egyszerűen hátborzongatónak látja. Egyfajta viszolygást kelt az emberben.

Címkék: kaland 6/10 2018 ps4 Sony
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://madblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8514508040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
kritikák
süti beállítások módosítása