Nem akarom dícsérni a játékot, de nem is lehet. Egyszerűen semmit sem tudok kiemelni belőle ami különösebben jó lett volna. Az első része az átlagosnál jobb lövöldözős őrület volt, de sajnos ezt erről már nem tudom elmondani. Olyan semmilyen az egész.

A játékmenet túl egyhangú. Nácikat lősz orrvérzésig. A játék szinte összes pályája egy baromi egyszerű sablonra épül: Végy egy közepes méretű pályarészt, amely néhány szobából és az azokat összekötő folyosókból vagy esetenként egy nagyobb térből áll. Tégy bele néhány tucatkatonát, egy-vagy két tisztet, akiket ha nem iktatsz ki gyorsan képesek erősítést hívni, és néhány darab páncélos vagy nehéz egységet, akik rendszerint csak akkor lépnek be a csatába amikor a tucatkatonák már elfogytak. Majd ha mindenki pusztult, továbbmész a következő megszólalásig hasonló területre. És kezdődik elölről az egész. És ez ismétlődik néhány százszor a játék során.

A Bioshock Infinite jutott eszembe a játékról, de csak annak a negatívimait sikerült lemásolni a pozitív dolgok közül egyet sem.

Nem mondom, hogy nem volt élvezetes a játék pár órán át, de ekkor kezdett unalmassá válni az ismétlődés, és onnantól már igen erősen noszogatnom kellett magamat hogy továbbvigyem. Le is vettem a nehézségi szintet legkkönnyebbre. Ami segített, mert a játék ugyan egyáltalán nem lett rosszabb, de sokkal gyorsabban tudtam haladni, kevésbé kellett vigyázni magamra. De még így is eljött egy olyan pont körülbelül hét óra játék után, amikor komolyan fontolgatni kezdtem, hogy ennyi, elég volt, abbahagyom. De aztán váratlanul vége lett a játéknak, amit nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul.

Nem számítottam rá, hogy vége lesz, annyira monoton volt a játék hogy még az utolsó pálya legvégét sem éreztem másnak az összes többihez képest. Azt hittem, hogy csak felénél tarthatok a játéknak és egy köztes átvezetőt látok. Csak akkor döbbentem rá, hogy vége amikor elkezdett futni a stáblista.

Ami a történetet illeti, az ott folytatódik ahol az első rész végén abbamaradt. Egy ideig nem éreztem semmi problémát, de aztán elkezdett szigorúan monoton romlani a színvonval. A játék felére olyan képtelenség lett, amitől már kiakadt az agyam, és teljesen érdektelenné vált számomra az egész. Nem érdekelt sem az, hogy mit hoznak ki belőle, sem a karakterek sorsa. 

Nem is nagyon értem, hogy ez akkor komédia akart e lenni, mert ahhoz nem volt elég vicces. Ha meg komoly az még viccnek is rossz. Finnországban tett látogatásom során hallottam, hogy a svédek és a finnek nem igazán kedvelik egymást, de azért ezt nem kéne egy játékban is megjeleníteni. A svéd fejlesztők gyakorlatilag csak azért csináltak egy karaktert a játékba, hogy ekézzék a finn sztereotípiákat. Ez kb a fingós viccek legalja színvonal. De ettől eltekintve is a viccesnek szánt jelenetek nagy része inkább volt kínos. Tudjátok az az érzés, amikor a standupon a közönség kényelmetlenül feszeng a székén, és mindnki a másikra vár, hogy ezen most akkor tényleg nevetni kellene?

Egy kezemen meg tudom számolni hány olyan szövegrész volt a játékban, ami valóban működött és tudtam nevetni rajta.

A grafika semmi különös, se jót se rosszat nem tudok mondani róla.

Viszont a játékmenetben volt két dolog, ami az agyamra ment folyamatosan. Az egyik, hogy azt hogy téged lőnek nagyon rosszul jelzi a játék feléd. Leginkább csak amiatt vettem észre, hogy láttam, hogy a hud-on szalad lefelé a health meg az armor. És még amikor tudatosul benned, hogy jé valaki éppen soroz, még akkor sem egyértelmű, hogy merről lőnek. Csak pörögtem körbe körbe mint a ringlispíl mire megtaláltam az ellenfelet aki lőtt rám. Aztán a másik dolog ami zavart, hogy egy szekció totális kiírtása után nem mindig volt egyértelmű, hogy merre kéne tovább menni. Erre van a játékban egy segítség gomb amit ha megnyomsz elvileg jelzi hogy hol a célod. Csakhogy ezt egy kb 1 mp-re felvillantott apró kacsacsőr segítségével teszi, ami abszolút nem egyértelmű, hogy hova akar mutatni. Így rengetegszer előfordult, hogy az üres folyosókon rohangáltam céltalanul nyomkodva a segítség gombot mire végre megtaláltam azt a félreeső sarokba eldugott lyukat vagy átjárót.

A bázison elvégzendő különféle "harci" feladatokat már jobb ha nem is említem, a legalja kategória: tedd ide, hozd ide, találd meg, vidd oda...Brrr.

+

• Néhány valóban vicces egysoros a sok kínos szöveg között
• Megfelelően és bugmentesen futott
• Freedom chronicles DLC 2. rész, ami kicsi színt visz az amúgy baromi áporodott játékmenetbe

-

• Önismétlő
• Béna viccek
• képtelen történet
• a nácik egytől egyig totál idiótának vannak beállítva, abszolut nem félelmetesek, kb egy 5 éves gyerek értelmi szintjére vannak belőve. De akkor hogyan is nyerték meg a háborút?
• Nehéz felismerni hogy lőnek rád, ahogy azt is, hogy a lövéseid vajon sebzik e az ellenfelet akit lősz.

Pontozda:

grafika/megvalósítás: 7/10
történet/hangulat: 3/10
játékmenet/irányítás: 4/10

összhatás : 5/10

A legnagyobb dícséret amit tudok mondani, hogy közel sem ez a legrosszabb játék amivel valaha játszottam.