Csak tegyél mindent a pixisbe és jól keverd el, de ne rázd fel! - Röviden így lehetne ismertetni az Obsidian világmegváltásra készített AA címét.

Aztán a világmegváltás elmaradt, köszönhetően talán annak is, hogy kizárólag a két legpocsékabb helyen érhető el a játék: az epic store-on, ami az exkluzivitást pénzért utólag megváltó módszerével vívta ki a játékosok gyűlöletét, valamint a Microsoft / Windows store-on ami simán csak pocsék, használhatatlan és bugos mint platform.

Szóval nem is terveztem a játék megvásárlását egyáltalán, de úgy alakult, hogy az akkor újonnan vásárolt AMD processzoromhoz járt egy 3 hónapos XBOX Games Pass előfizetés, ennek keretében tudtam végigjátszani az Outer Worlds-öt.

Ez után a kis kitérő után térjünk a játékra. Az előzetesek és az AAA-nál alacsonyabb költségvetés miatt mérsékelt elvárásokkal vágtam bele a játékba. De az első néhány óra pozitív meglepetéssel szolgált. Mind minőségileg, mind játékélmény szempontjából. A lövöldözés különösen jól működik, ami külön meglepetés volt ettől a fejlesztőtől.

Sok inspiráció figyelhető meg a játékban, nekem többek között ami beugrott: Mass Effect 2, Fallout, Bioshock, Firefly. Ha ez utóbb az űr-western, akkor az Outer Worlds egy űr steampunk alkotás.

Aztán az is aggályos volt, hogy vajon beálltak e a fejlesztök a politikai korrektséget mindenáron a torkunkon lenyomni akarok táborába, de szerencsére nem így történt. Habár néhányan a magas pozíciót betöltő női karakterek száma, és egy meleg romatntikus szál puszta jelenléte miatt is propagandát kialtanak, ahogy a TLOU2 ismertetőjénél is utaltam rá, ha a puszta létezésük is zavar, akkor benned van a hiba.

A szotri felépítése leginkább a Mass Effect 2-re hajaz. Van ugyan egy fő történeti szál, de ez csak néhány kiemelt küldetés erejéig kerül előtérbe. Ami mellett rengeteg mellékes dolgot kell elvégezni, többek között a hajódra embereket toborozni, de itt nem vagy rákényszerítve, hogy mindenkit valóban be is fogadj. Sőt a már a hajón lévő embereknek is utilaput köthetsz a talpára bármikor.

 

Mégis célszerű közel tartani őket, mert a társak skilljei hozzáadódnak a tiedhez. Tehát lehet neked 0-s zártörésed, ha magaddal viszel egy olyan társat akinek ez a specialitása, akkor az olyan mintha neked lenne kimaxolva a zártörés. Vagyis minden zárat fel tudsz törni. Vagy például ha egy ijesztő kiállású karaktert viszel, az segít tárgyalásnál sokszor. És az összes felfogadható karakternek van egy személyes küldetése, szintén a'la Mass Effect 2. Amit én viszont hiányoltam, hogy két küldetés között szinte semmilyen interakciós lehetőség nem áll rendelkezésre a karakterekkel. Csak úgy léteznek a hajón, de nem tudsz velük minden küldetés után beszédbe elegyedni, romantikázni meg pláne nem. Viszont ami e helyett van, hogy a küldetések során a társak sokszor beleszólnak az NPC-kel folytatott beszélgetésekbe, vagy rosszalló megjegyzéseket tesznek ha olyat csinálsz amivel nem értenek egyet.

A játék a New Vegas-hoz hasonlóan tartalmaz egy Hardcore módot, ahol inni, enni, és aludni is kell, amit imádtam a New Vegas-ban, de sajnos itt egy olyan hátránya van ami miatt ki sem próbáltam. Mégpedig az, hogy hardcore módban ha egy társad elesik harcban akkor végleg meghal nem kel fel a harc végén mint normál módban. És tekintve, hogy milyen szuicid a társak AI--ja úgy éreztem kínszevedés lenne így játszani.Hacsak soha nem viszed őket magaddal veszélyes küldetésekre, de akkor meg mi értelme a társaknak eleve?

 

Amit még meg kell jegyeznem, hogy az első pozitív benyomás egy idő után eloszlik, és eléggé monotonitásba fullad a dolog, 4-5 óra után már kezdtem unni. Nem kompletionista végigjátszás 16 órámba telt, és örülök is hogy nem volt hosszabb mert ahogy írtam, itt már nem tudott megújulni a játék. És azért ebbe a 16 órába azt is figyelembe kell venni, hogy a játék nem teljesen nyílt világú, és szinte nulla visszafelé haladás van, általában minden küldetés eljutni A-ból B-be, nincs utána sétáló szimulátor szakasz, és nincsenek ismétlődő feladatok sem amvel a nyílt világú játékokat általában teletömik. Ezt a 16 órányi tartalmat egy Assassin's Creed szerű játékban simán széthúzták volna 40-50 órára.

Sajnos számomra a történet volt a legnagyobb csalódás. Egyáltalán nem fogott meg sem a fő karakter személye, sem a motivációja (nincs is megmagyarázva mért fontos ez neki). Szóval semmilyen szinten nem viseltem szívemen azt, hogy siker vagy kudarc lesz a dologból. A karakterek sem lopták be magukat a szívembe, főként annak köszönhetően, hogy azon túl, hogy felbéreled őket nincs kapcsolatépítés. Az egyetlen pozitívum írás szempontjából a különféle karakterek közötti beszólogatások küldetések során. Érdemes minden kombinációt kipróbálni emiatt, mert minden karakter másképp reagál a másikra.

Nézzük pontokba szedve,

 

+

  • Hangulat
  • Nem veszi véresen komolyan magát a játék és ez jól áll neki
  • Te bérelheted fel a társakat
  • Vízuális dizájn
  • A szkill rendszer
  • A karakterek közötti dumák
  • Rendesen testre szabható a saját karkter nem csak preset a-b-c
  • A hajó mesterséges intelligenciája

-

  • Túl kevés a nyílt helyszín
  • A fő történet egyáltalán nem érdekelt
  • Nem lehet beszélgetni a társakkal küldetésen kívül
  • Hardcore mode haszontalan a társak elhalálozása miatt
  • A játék 1/3-ánál elveszíti a lendületet
  • Nem igazán vannak nagyobb mellékküldetések a  társak küldetésein túl
  • Néhány bug, beleértve egy katasztrófális hibát ami a játék újrakezését okozhatta volna ha nincs mentésem
  • Nincs rendes ultrawide támogatás, az átvezető animációkat és a töltőképernyőket eltorzítja.
  • Néhány elengedhetetlen opció csak ini szerkesztéssel érhető el

Ítélet:

grapfika/megvalósítás: 7/10
történet/hangulatat: 6/10
játékmenet:: 9/10

összhatás: 7/10